Egyre több kutatás igazolja az összefüggést a krónikus obstruktív tüdőbetegség, illetve a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás között. Jelent tanulmány szerzői a COPD-hez társuló kardiovaszkuláris kockázatot hasonlították össze COPD-ben nem szenvedő dohányos és nem dohányzó kontroll személyekével. Azt találták, hogy COPD kapcsán a mérések és számítások nagyobb kardiovaszkuláris rizikót jeleznek.

A pulmonális artériás hipertónia kezelésének és utánkövetésének kulcsa a rizikóbecslés és a betegek erre alapozott kockázati besorolása. A prognózis és a halálozás előrejelzésében az érfali merevség monitorozása pontosabb információkkal szolgál, mint a hagyományos hemodinamikai paraméterek. Megfelelő pontosságú kockázatbecsléssel optimalizálhatók a progresszió lassítását és a kimenetelek javítását célzó terápiás döntések. A kockázat emelkedésével párhuzamosan valószínűleg a tüdőartériák elasztin- és kollagéntartalmának kedvezőtlen irányú változása vezet az érfali merevség progressziójához.

Rezisztens hypertoniában gyakoriak a neurokognitív károsodások, különösen a végrehajtó működés deficitjei. Az aerob fitnesz, a mikrovaszkuláris funkció és a cerebrovaszkuláris kockázati tényezők a neurokognitív funkció független befolyásoló tényezői. 

A TODAY vizsgálatban a fiatalkori kezdetű T2DM-ben szenvedő fiatal felnőt­tek esetében összességében csökkent szívfrekvencia-variabilitást észleltek.

Evidencia erejű indirekt tények utalnak arra, hogy az időskori macula-degene­ráció (AMD) idült érbetegség, az érrendszer megbetegedésének része. A szem struktúráit vérrel ellátó érendotél diszfunkciójának (ED) kulcsszerepe van az AMD létrejöttében. Joggal várható, hogy az endotélfunkció megőrzése, az ED nem gyógyszeres és/vagy gyógyszeres helyreállítása az idült érbántalmat, így az AMD kialakulását preveniálni, az AMD folyamatát javítani képes.

World Journal of Pharmaceutical Research (WJPR), 2016. március

A flavonoidok vérnyomáscsökkentő hatását már korábban számos vizsgálatban bizonyították, a céklalé nitráttartalmának hasonló hatásáról a közelmúlt egyik közleménye számolt be.  

Bár a plazma cinkszintje fordított kapcsolatban áll a szisztémás gyulladásos aktivitással a nagyon idős emberekben, de az artériafal struktúrájának vagy funkciójának megváltozásával nem függ össze.

A β-amiloid (A β) agyi lerakódása nem demens idősekben fokozódik az életkor növekedésével, s az ezzel szorosan öszefüggő artériamerevséggel.

Az artériák falának merevségének pulzushullám sebességgel történő mérésekor azt találták, hogy az inzulinpumpával kezelt, 1-es típusú cukorbetegek erei rugalmasabbak maradnak, mint az inzulin injekcióval kezelt betegeké. 

Mind több a dundi, cukorbaj felé haladó kisgyerek. Finn kutatók vizsgálata azt jelzi, hogy ilyen kóros anyagcsere-eltérések következtében az artériafal már gyermekkorban merevvé válik, ami korai érelmeszesedésre utal.